megvirrad
megvirrad tárgyatlan ige, (régies, tájszó) megvirad (csak 3. személyben)
1. (rendsz. alany nélkül) A hajnali világosság elterjed, az ég megvilágosodik, a virradat bekövetkezik; kivirrad. Lassan megvirradt. Megvirradt a falu fölött. Szól a kakukkmadár, Talán megvirrad már. (népköltés) A homály | eloszla – megvirradt – felébredék. (Katona József) Ha éj van is, egyszer csak megvirad. (Tompa Mihály)
2. (átvitt értelemben) Megvirrad vkinek: vkinek a sorsa jóra fordul. Hát akkor csak készülődj, mert neked ugyancsak megvirradt a jövő héttől kezdve. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Vmely, rendsz. kedvező időpont, időszak> beköszönt, elérkezik. Megvirradt a várva várt nap. Megvirradt a béke hajnala. Megvirradott a tizennegyedik Század s hazánkra éj következék. (Petőfi Sándor)
4. (népies) Vki felébred vhol, megéri a reggelt vhol. A vonaton virradtunk meg. A szegény asszony ott virradt meg a küszöbön fekve. (Jókai Mór) [Erzsi] érzi, hogy az anyjával nem virradhat meg egy fedél alatt. (Móricz Zsigmond)
megvirradás; megvirradó; megvirradt.
