megvisel
megvisel tárgyas ige
Vmi megvisel vkit: vmely csapás, küzdelem, szenvedés vkinek testi v. lelki erejét láthatóan lerontja; elfáradást, kimerültséget, ernyedtséget v. csüggedtséget okoz, idéz elő benne. A hosszú betegség nagyon megviselte. Az utazás fáradalmai szemmel láthatóan megviselték. Nagyon megviselte gyermekének elvesztése. Engem is a bánat megviselvén zordul Vigaszért hő lelkem a multakba fordul. (Arany János) Emitt egy szentnek vézna képe… | Elnéztem… Épen így viselt meg A sors azóta engemet. (Reviczky Gyula) || a. Vmi megvisel vmit: nagy pusztulást, romlást, bomlást idéz elő benne. A háború pusztítása megviselte a várost. Az évszázados hányódás megviselte a kéziratot. Az egészségemet igen megviselte [a] …szajkózó tanulás. (Gárdonyi Géza)
megviselés; megviselő.
