mellőz
mellőz [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
1. (kissé választékos) Vmely cselekvést nem hajt végre, vmely teendőt nem végez el. Ügyében mellőzték a vizsgálatot. Kértük, hogy mellőzzék a végrehajtás elrendelését. || a. (választékos) Vmely szokást, szokásos, hagyományos cselekvést nem gyakorol, nem csinál; elhagy, elmulaszt. Mellőzi a formaságokat, a kézfogást, a fölösleges udvariaskodást. Kérte a család, hogy mellőzzék a részvétlátogatásokat, részvétnyilvánításokat. Mellőzzük a sok beszédet, a hosszú hozzászólásokat! Ne gondold,… hogy a Budára menést csak ürügyül gondoltam volna ki, oly célból, hogy a látogatást mellőzhessem. (Arany János)
2. (választékos) Nem tart fontosnak, lényegesnek, a tárgyhoz, a szóban forgó dologhoz tartozónak vmit, s ezért nem veszi figyelembe, v. más okból szándékosan nem foglalkozik vele. Vmely szempontot mellőz. Ezt a jogszabályt nem mellőzhetjük. A részleteket most bátran mellőzhetjük. Különös is lenne, ha a tudomány, míg föld és tenger minden növényét előkutatja, mellőzné az emberi lélek virágait. (Arany János) Minden magasabb szempontokat mellőzök. (Eötvös József) || a. (választékos) Hallgatással átsiklik vmi felett; nem említ (meg), nem mond, nem beszél el v. nem fejt ki vmit; nem szól, nem beszél róla. Beszédében, jelentésében mellőzte az ellenvetéseket, kifogásokat. || b. (ritka, választékos) Nem vesz igénybe, nem használ vmit, nem él vele. Lehetetlen, hogy én már ezután mellőzzem, akarva, tanácsid! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (kissé választékos) Jogai v. érdemei ellenére nem veszi figyelembe, számításba, kirekeszt, háttérbe szorít vkit <előnyökben, dicséretben v. kitüntetésben való részesítéskor>. A kitüntetésre felterjesztéskor mellőzték őt. A legutóbbi előléptetéskor is mellőzték. Hálátlan a világ! mellőz, feled. (Tompa Mihály) Miért mellőznek mást, vagy miért gázolnak keresztül olyanokon, kik méltánylást érdemelnének [?] (Arany János) Vajda kiszemelte Ki az ifjú hősök java, lángja, lelke, Mellőzve csak önnön Laczfi rokonságát. (Arany János) A király nagy udvari bált ad, s engem a meghívásnál mellőznek. (Jókai Mór) || a. (kissé választékos) (Alkalomszerűen v. vmely kisebb-nagyobb közösségben) gyak. sértő, bántó módon nem vesz tudomást vkiről, v. mintegy keresztülnéz rajta; nem becsüli meg; (akarattal, szándékosan) elhanyagolja. A társaságban mindig mellőzték. Nem mellőztek, te külön bennem vagy, szívemben. (Vas Gereben) Bánj mint ebeddel: rúgj, üss engemet, Mellőzz, veszíts el. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az öreg urat meglehetősen mellőzték, hátraültették a hosszú asztalnál. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elmellőz.
mellőzhető; mellőző; mellőzött.
