mellőzés
mellőzés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (kissé választékos)
Általában a mellőz igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit mellőznek.
1. Vminek meg nem tétele, el nem végzése, elhagyása, elmulasztása. A vizsgálat mellőzése; a dohányzás, a kézfogás, a fölösleges megjegyzések mellőzése; a formaságok mellőzésével; minden bürokrácia mellőzésével. A részvétlátogatások mellőzését kérjük. De szíven szúrt minden tűhegynyi baj, | mellőzés és bántalom. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Annak az állapota, akit mellőznek; mellőzöttség. Méltatlan mellőzés. Szó nélkül tűrte mellőzését.
2. Az a tény, hogy vmit nem vesznek figyelembe, szándékosan elhagynak, nem foglalkoznak vele, hallgatnak róla. A részletek mellőzése; vmely szempont mellőzése; a tények mellőzése. Nem helyeseljük a bírálat mellőzését. || a. (ritka, bizalmas) Vminek igénybe nem vétele, nem használása. Valaki tanácsának mellőzése.
3. Vkinek vmely előnyből, kitüntetésből való kirekesztése, háttérbe szorítása. Jogtalan mellőzés; vkinek a mellőzése az előléptetésnél, kinevezésnél, kitüntetéseknél; mellőzés ér vkit; mellőzésben részesül v. mellőzést szenved vki. Sok mellőzésben volt része.
mellőzési.
