menekült
menekült [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vmely fenyegető veszedelem elől sietve más helyre távozott. Az árvíz elől menekült lakosság; az eső elől a vendéglőbe menekült kirándulók. Mint menekült örmény fejedelem mutattam be magamat a világnak. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e] Menekült személy. Politikai menekült: olyan személy, aki politikai üldözés elől külföldön keres menedéket. A fasiszta uralom elől külföldre menekültek között világhírű írók és tudósok is nagy számban voltak. || a. Idegen megszállás elől a meg nem szállt részekre v. külföldre távozott személy. A német fasiszta betolakodók elől menekültek átmenetileg a Szovjetunió keleti területein telepedtek le.
Szóösszetétel(ek): menekülttábor; menekültügy; menekültügyi.
