merész
merész [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (kissé választékos) Olyan <személy>, aki (erejében bízva) vmely téren meglepően nagy, olykor oktalan kockázatot mer vállalni; nagyon bátor, már-már vakmerő. Merész ember. „Én olasz vagyok. | S merre föld és merre nap van, Nincs olasznak párja hadban.” | Szól s bevágtat egy merész hős. (Vörösmarty Mihály) Találgatták, ki lehet az, aki ilyet megtenni merész volt… (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen emberre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Merész beszéd, cselekedet, vállalkozás; merész hangot üt meg; (átvitt értelemben) merész kézzel nyúl bele vmibe: semmiféle kockázattól vissza nem riadva beleavatkozik vmely bonyolult és a beavatkozóra nézve sok kellemetlenséget és nehézséget magában rejtő helyzetbe. Ügyét ügyemmé tette egy merész, Meggondolatlan szövetkezés. (Vörösmarty Mihály) Mint szerencsétlen vállalkozó, egy merész lépésre szántam el magamat. (Ambrus Zoltán) a lámpák kigyúltak, és én… merészen, tudatosan fordultam vele szembe. (Kaffka Margit)
2. (ritka) Olyan <személy>, aki a régitől, a hagyományostól – a népszerűtlenség kockázatát is vállalva – eltér. [Arany] nem valami merész újító. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben is) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos <dolog>. Merész gondolatok, költői képek; merész újítás. [A kabát] eredetileg mogyorószínű lehetett, de utóbb patinát kapott… merész szabása letűnt aranykorszakokról regélt. (Ambrus Zoltán)
3. Újszerű, meglepő módon kacér; kihívó. Merész kivágás, póz. Egy bécsi képes újságon merész tekintetű nők láthatók. (Krúdy Gyula)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <építészeti alkotás v. természeti képződmény>, amely a statika ismert törvényeivel dacolni látszik. [A templomban] Mély csend remeg körül, kivéve Ha a merész bolt egy-egy íve Leroppan, zúgva, hirtelen. (Arany János) Merész karzatok futnak körül a magasba [a barlangban]. (Jókai Mór)
II. főnév -et [e] v. -t, -ek [ë v. e], -e [e]
1. (csak egyes számban) (választékos) Merész dolog. Gondol egy nagyot és merészet. Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet; Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. (Vörösmarty Mihály) A sűrű sötétbe nézek, álmodok vadat, merészet, Mint az őrült, mint a részeg, bódorogva kétesen. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Merész ember. Oh, bár lehetne lovagod gyanánt Szemébe keztyűt dobnom a merésznek. (Madách Imre)
