merészel
merészel [e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë], (főleg főnév igenévvel mint tárggyal) (választékos)
Merészen, vakmerően, esetleg arcátlanul vállalkozik vminek a megtételére. Hogy merészelt idejönni? Megharagudott, mert bírálni merészelték. Ne merészelje senkinek elbeszélni, hogy itt voltam… (Eötvös József) || a. (választékos) Van bátorsága vmit megtenni; mer [1]. Csak egy hét múlva merészelt a tanyáról visszatérni. (Krúdy Gyula)
merészlő.
