merészkedik
merészkedik [e-ë] ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (kissé választékos)
1. tárgyatlan Merészen, a következményekkel nem törődve arra vállalkozik, hogy vhová elmegy. Merészkedik vhová. Akik közelükbe merészkedtek, elvesztek. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, rosszalló) Vmeddig merészkedik: van annyira merész, hogy vminek az elkövetésére szánja el magát. Odáig merészkedett, hogy…
2. tárgyas (csak főnév igenévvel mint tárggyal) (ritka) Merészel. Ne merészkedj eltávozni! Szigorúan rámparancsolt, hogy ne merészkedjem ott késlekedni, hanem iziben takarodjam haza Pestre. (Táncsics Mihály) Egy… kiszolgált káplárt merészkedtek így csúffá tenni… (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átmerészkedik; bemerészkedik; felmerészkedik; kimerészkedik; lemerészkedik; odamerészkedik; visszamerészkedik.
merészkedés; merészkedett; merészkedő.
