mesterkéletlen
mesterkéletlen [e-ë-e-e v. e-e-e-e] melléknév -ül, (ritka) -ebb [e]
1. (ritka) Olyan <tárgy>, amelyet meghagytak eredeti, természetes állapotában. A hosszú… asztal mellett állt a Névtelen Vár rejtélyes lakója. Egy… daliás alakú férfi… magas… homlokkal, melyet a mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon hagytak. (Jókai Mór)
2. A maga természetes mivoltával, keresetlenségével, természetességével kedvező hatást keltő. Mesterkéletlen egyszerűség, külső, magatartás, modor, stílus. Eötvös ama… nemes optimismus képviselője, mely kiváltságos egyénekben lelki tehetségeik természetes, mesterkéletlen összehangzásából ered. (Péterfy Jenő) Olyan egyszerű, mesterkéletlen volt a nyelve, …mintha a magamé lett volna. (Mikszáth Kálmán)
mesterkéletlenség.
