mesterkélt
mesterkélt [e-ë v. e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (rosszalló)
1. Erőltetettsége, keresettsége, csináltsága miatt nem természetes. Mesterkélt hangon beszél. Mesterkélt a modora. Mesterkéltek a mozdulatai. És kezemben a lant, rajta Ábrándos dalt pengetek, Nem szabályos, nem kigondolt Mesterkélt dalt. (Petőfi Sándor) A kelleténél hosszabb S mesterkélt rím éktelen. (Arany János) A regénynek hiányai vannak. Szerkezete kifogásolható, fejlesztése mesterkélt. (Péterfy Jenő) || a. Tettetett, nem őszinte, hamis. Mesterkélt udvariasság. E lak úrnője… színleg fájdalom nélkül emlékszik elhúnyt férjére. Semmi közönséges sopánkodás, semmi mesterkélt bú. (Arany János) || b. (ritka) A valóságtól, az élettől eltávolodott, kiagyaltan megszerkesztett, felépített <rendszer>. Mesterkélt csoportosítás, felosztás. Mesterkélt az egész rendszer, nem felel meg a tényeknek.
2. Keresett díszítettsége miatt nem tetszetős, nem ízléses. Mesterkélt díszítés. A gesztenyeszín haj megbarnult, s mesterkélt fonatai közt három sor fehér gyöngyöt mutat. (Mikszáth Kálmán)
mesterkéltség.
