mezsgye
mezsgye [ë-e v. e-e] főnév ..ét, ..éje [e] (régies írva: mesgye is)
1. Két szomszédos szántóföld, szőlő, kert stb. között a határt jelölő, megműveletlenül hagyott keskeny, kiemelkedő földcsík. A mezsgye végére karót, követ állítanak. A határban a szövetkezet megalakulása óta eltűntek a régi mezsgyék. Szöszke fürtü bárány Át- meg átszökdécsel a zöld hantu mesgyén. (Arany János) Olyan… az a széles nagy ugar a mesgyén túl, mint egy… folt… valami zöld ünnepi köntösön. (Mikszáth Kálmán) A mesgyének tart, amely… a falu felé vezet. (Kuncz Aladár) || a. (tájszó) Keskeny mezei, erdei út, ösvény.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek a határa, határ(vonal). Az élet s halál, a lét és nemlét mezsgyéjén; két század mezsgyéjén. Mikor ők elhagyták, jött az édes álom, …Aki legjobb orvos, …Vagy folyam az élet s halál közti mesgyén, Egyik partja innen, a másik túl esvén. (Arany János) Dante megértése a legbonyolultabb feladatok egyike. Korszakok mesgyéjén áll. (Péterfy Jenő)
mezsgyés.
