megbocsátó
megbocsátó melléknév -n v. -an v. (ritka, régies) -lag
1. Olyan <személy>, aki vkinek megbocsát vmit. A gyermekeinek megbocsátó apa.
2. Olyan <személy>, akinek természete, tulajdonsága a megbocsátás, aki könnyen, szívesen megbocsát. Megbocsátó apa, barát, testvér. A hadviselt katona megannyi megkomolyodott, megbocsátó, bölcs férfiú. (Krúdy Gyula) Mindent megbocsátók voltak egymással szemben a család keretében. (Móricz Zsigmond) || a. Megbocsátásra hajló <tulajdonság>. Túlságosan elnéző, megbocsátó természete van. || b. Megbocsátásra valló <cselekvés, magatartás>. Megbocsátó bánásmód, politika.
3. Megbocsátást, elnézést kifejező. Megbocsátó mosoly, szó. Az ő szerető, megbocsátó tekintete segítsen … harcolni ezekkel az emlékekkel. (Babits Mihály)
