megél
megél [g-é] ige
1. tárgyatlan <Ember> el tudja magát tartani, életének fenntartását biztosítja. Megél vmiből v. (ritka) vmi után; jól megél; alig tud megélni; keresetéből is megél; van miből megélnie; tejen, kenyéren is megél. Örök törődés naptok, éjetek, Csak hogy szükecskén megélhessetek. (Petőfi Sándor) Itt van ez a kis föld, amiből csak addig élhetnek meg, amíg dolgozni tudnak, de szakadatlanul. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan (népies) Élelemhez jut, ill. megkapja az élete fenntartásához szükségeseket. Hol öt gyermek jóllakik, megél a hatodik is. (Eötvös József) Otthon megélhettél volna holtig! (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) <Személy az életét fenyegető veszedelem v. kedvezőtlen körülmények ellenére is> tovább él, életben marad. Körülötte a bajtársak kibuknak a sorból, … aki megélt, csodálkozik rajta, hogyan kerülte ki a halált. (Jókai Mór) Beteges ám az az asszony, nem él meg sokáig. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan <Növény vmilyen silány talajban v. kedvezőtlen körülmények között> életben tud maradni, nem pusztul el. Ebben a sovány földben nem él meg a búza. A szikes földet szereti … a fenyő is, ha megered, jól megél itt. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Vmely vállalkozás> olyan helyzetben van, olyan körülmények közt működik, hogy fennállása, tevékenysége biztosítva van. A Figyelőhöz hasonló lap, akárki szerkessze is, nálunk meg nem él. (Tompa Mihály)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, játék) Megél vki: olyan kártyajátékban, amelyben a felvevőnek bizonyos számú ütést kell teljesítenie, éppen hogy sikerül ezt az eredményt elérnie. A játszma végén örült, hogy megélt.
5. tárgyas (ritka) Megél vmit: addig marad életben, amíg vmely esemény be nem következik; megér vmit. Megélte az unokája esküvőjét. Ezt az eget szeretném még megélni. Nagy dolog lesz itt Péter-Pál napkor, ha megéljük. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas <Bizonyos kort> élve elér. Amilyen egészséges, nyolcvan évet is megélhet. Édesanyám … keservesen sírt … Nem tudtam addig, hogy a harminc év olyan szerencsétlenség, hogy aki a harminc évet megélte, annak már le kell mondania a földi élet minden szépségéről. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas (ritka) Megél vmit: életében vminek tanúja lesz, vmit tapasztal. [A pedellus] ilyesmit nem élt meg, hogy negyven diák … elcsendesüljön. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. jég.
megélés; megélhető; megélő; megélt.
