megfordul
megfordul tárgyatlan ige
1. Addigi helyzetéből fél fordulattal ellenkező helyzetbe, más oldalra helyezi át magát, v. teljes fordulatot végez. Megfordul az ágyában; egyszerre, hirtelen megfordul; vki megfordul a saját ® tengelye körül; megfordul vele a világ: hirtelen erősen szédülni kezd, egy pillanatra nagyon megszédül. Sértődötten megfordult, és elment. Megfordult a lóval egy állóhelyében. (Arany János) A császár egy pillanatra megfordul. Látni a szemén, hogy különös ötlete támadt. (Karinthy Frigyes) Döme megfordult, botjával hadonázva. (Babits Mihály) || a. Megfordul vki után: fejét, felső testét hátra fordítja, hogy vkit, vmit megnézzen. Az emberek megfordulnak utána az utcán. Megfordult a lány után. A kunhalmi férfiak bizony megfordulnak utána … (Nagy Lajos)
2. <Mozgásban levő személy, dolog> ellenkező irányba fordul. Megfordult a ® szelek járása. A kocsi megfordul. A csapatok megfordultak. Megfordul a szél. || a. (ritka) Visszafordul, visszatér. Párducos Árpád most fordúla meg a Tisza mellől, | S amint jött sebesen, szaladását látta Zalánnak. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben) <A helyzet, a sors, a szerencse> annak kezd kedvezni, akihez addig mostoha volt; ill. az ellen fordul, akihez kegyes volt. Megfordul a kocka: megváltozik a szerencse. Megfordult az egész ütközet sorsa: nagyot ivott a hajdúság, s danolva vette be a sáncot. (Jókai Mór) || c. <Idő, időjárás> megváltozik, szépről csúnyára v. csöndesről viharosra fordul. Éjszaka megfordult az idő, és megfagyott a frissen esett hó. || d. Megfordul a betegség: a b. jobbra, ill. rosszabbra fordul.
3. A kiindulás és a cél közötti utat oda-vissza bizonyos idő alatt egyszer v. többször megteszi. Háromszor is megfordult a fuvarral. Egy óra alatt kényelmesen megfordul.
4. Egyszer v. többször – rendsz. rövidebb időre – megjelenik vhol. Gyakran megfordul a fővárosban. Megfordult már a házunknál, a társaságunkban. Szobámban gyakran fordúla meg egy Rakics nevű rác közlegény. (Kazinczy Ferenc) Számtalanszor végigjárta azokat a kifőzéseket, kávéméréseket, utcákat és tereket, ahol Kálmán azelőtt üzleti útjain megfordult. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Megfordul a fejében, az agyában: <vmely gondolat, emlék> egyszer v. időnként felbukkan, fölvetődik benne. Merész terv fordult meg a fejében. Jól tudom az gyakran Fordult meg fejembe’: Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár, Szárnyakkal teremtve? (Petőfi Sándor) Őszülő fejében soha sem fordult meg az a vágy: pénzt kamatoztatni. (Mikszáth Kálmán) Mindenféle megfordult a fejében. (Hunyady Sándor) || b. (átvitt értelemben) Hosszabb-rövidebb ideig foglalkozik vele vki, (azután tovább adja). Megfordul vkinek a kezén: átmegy vkinek a kezén; ® kézen-közön megfordul. Hivatali pénzek fordultak meg a kezén. Nem egy kényes ügy fordult meg a kezén. A hasonlat régi, felnyomozható az Iliászig, s azóta csaknem minden epicus kézen megfordult. (Arany János) Mennyi válóper fordult meg csak az én kezemen is! (Gárdonyi Géza)
5. Megfordul vkin, vmin: tőle, attól függ. Azon fordul meg, hogy … Az ő döntésén fordul meg. Az áldozatkészségen, a kitartáson fordul meg a dolog. Még ma megyek a bíbornokhoz, akin megfordul minden. (Jókai Mór) Az ország sorsával játszol! – dörmögött rá Verbőczy. – Rajtam fordulna meg? (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. sír.
megfordulás; megforduló; megfordult.
