megint [1]
megint [1] [g-i] tárgyas ige
1. Enyhén megfedd, rendre utasít vkit. Megint vkit vmiért v. vmi miatt; megint vkit, hogy …; megintette illetlensége, tiszteletlensége miatt. Mi van Erzsivel? – kérdezte édesapám. – Hallgass – intette meg édesnagyanyám – itt van az ideje … Édesanyámnak pár nap múlva megszületett a harmadik fia. (Móricz Zsigmond)
2. (iskolai) <Tanulót az ellenőrző értekezlet alkalmával elégtelenhez közel álló előmenetele miatt> szóban v. írásban nagyobb szorgalomra felszólít. Megintették fizikából.
3. (közigazgatás) Vmely lejárt kötelezettség teljesítésére írásban hivatalosan felszólít vkit. Megintették, hogy fizesse be adóhátralékát.
megintet; megintett; meginthető; megintő.
