megjegyzés
megjegyzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a megjegyez igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki megjegyez vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit megjegyeznek.
1. (ritka, régies) Vminek vmely jellel, jeggyel való megkülönböztetése, megjelölése. Az árvíz magasságának megjegyzése; az olvasott helynek ceruzával való megjegyzése; a csomagoknak krétával való megjegyzése; a zsák megjegyzése.
2. Vminek az emlékezetben való rögzítése, megtartása, emlékezetbe vésése. Új arcok, nevek, telefonszámok megjegyzése. Nehezemre esik az adatok megjegyzése.
3. Vmivel kapcsolatban tett, vmire, vkire vonatk., rendsz. rövid, egy-egy mondatnyi észrevétel. Alaptalan, bizalmas, dicsérő, futó(lagos), helyes, helytelen megjegyzés; ® lapszéli megjegyzés; odavetett, szellemes, tréfás megjegyzés; megjegyzés nélkül hagy vmit; megjegyzésre méltat vmit; megjegyzést tesz, mond vkire, vmire. Azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy … Elfogadta a javaslatot azzal a megjegyzéssel, hogy … Egyéb megjegyzésünk nincs, mint hogy a jó darabot be kell tanulni. (Vörösmarty Mihály) Megjegyzésein rajta van mindig a különös lelki állapot bélyege. (Péterfy Jenő) || a. Kül. rosszindulatú, lekicsinylő észrevétel vkire, vkivel, vmivel kapcs. Csípős, éles, gúnyos megjegyzés; ® letompítja a megjegyzés élét; megjegyzést tesz vmire. Semmit sem hagy megjegyzés nélkül. Tartózkodjunk a megjegyzésektől! Ha … annyit csuklott volna, ahányszor … emlegették … nem éppen hízelgő megjegyzésekkel, a doktorok bizonyára nem eresztik útnak tél közepén. (Mikszáth Kálmán) Hangosan … nevettünk egy gúnyos, találó megjegyzésen. (Karinthy Frigyes) Ebben támadás van, ebben a megjegyzésben. (Móricz Zsigmond)
megjegyzéses.
