megremeg
megremeg tárgyatlan ige
1. Hirtelen remegni kezd, s egy kis ideig remeg. A robbanás erejétől megremegett a föld. Egész testében megremegett. A kislány meleg, vékony keze megremegett az enyémben. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) Hirtelen félelem, rettegés fogja el; megijed. Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan. (Ady Endre)
megremegés; megremegő; megremegtet.
