megszelídít
megszelídít tárgyas ige
1. <Vadon élő állatfajtát nemzedékeken, esetleg évszázadokon át folytatott neveléssel> teljesen szelíddé és ezáltal háziállattá tesz, teljesen szelíddé nevel v. idomít. Az ősember megszelídítette a kutyát és a lovat. || a. <Félvad v. vadul viselkedő állatot> szelíddé, kezessé idomít. Megszelídítik a szilaj csikót, a rideg marhát. [Orpheus lantja] a vadakat megszelídítette. (Kármán József) Ha vad a ló, fiatal, most jött a ménesből, azt megfogni… megszelídíteni, ez nagy lelki izgalmakkal jár. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Megszelídít vkit: embert zabolátlanságáról leszoktat. No, majd az iskolában, a katonaságnál megszelídítik.
2. (átvitt értelemben, költői) <Pusztító természeti erőt, jelenséget, emberi indulatot> a kívánt mértékben csökkent, enyhít. Haragom megszelídítni nehéz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
megszelídítés; megszelídített; megszelídíthető; megszelídítő; megszelídíttet.
