megtorlás
megtorlás főnév -t, -ok, -a
(választékos) A megtorol (1, 1a) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit megtorolnak. Kemény, szigorú, véres megtorlás; megtorlás nélkül hagy vmit; megtorlással él. Ez a tett megérdemelte a megtorlást. Cselekedete, magatartása kihívja a megtorlást. Kíméletlen megtorlást alkalmazott ellene. A… katonák segítettek… a károsultnak a megtorlásban. (Gárdonyi Géza) || a. (hivatalos) Vmely bűntettért kiszabott büntetés. A büntetés a bűncselekmény megfelelő megtorlása. Rossz hatással lenne rá, ha lopása megtorlás nélkül maradna. Az állam él a megtorlás jogával. Őszinte vallomásod megmenti éltedet, de bűnös megtorlásra vár. (Jókai Mór)
megtorlási; megtorlásos.
