megtorol
megtorol tárgyas ige
1. (választékos) <Vmely rajta v. máson esett súlyos sérelmet> abban a tudatban bosszul meg, hogy ezzel erkölcsi kötelességét teljesíti. Lajos hadat vezetett Nápolyba, hogy megtorolja öccse halálát. Legyen erő, mely képes legyen megvédeni a hont, és megtorolni a bűnt. (Kossuth Lajos) Soha annyi rúgást, csípést, harapást, amit én kiosztottam… féktelenségemben,… mert szabad volt s mert senki sem torolta meg. (Móricz Zsigmond) Három barátom elment | s mindhárom elveszett | …A harmadik fogoly | …Vigyázz magadra…, | hogy mindent megtorolj! (Radnóti Miklós) || a. (költői) Megtorol vkit: ilyen érzülettel bosszút áll vkiért. Nem vala szivének egyéb ohajtása, | Mint hogy Veselényit megtorolva lássa: | Megboszúlva bátor, dícséretes tettel. (Arany János)
2. (hivatalos) Megtorol vmit: <bíróság, törvény> vmely elkövetett bűntettért a bűnöst szigorúan megbünteti. A törvény minden visszaélést megtorol.
megtorlatlan; megtorolható; megtorolt; megtoroltat.
