megver
megver tárgyas ige
1. <Személyt büntetésből v. ellenséges indulatból> bizonyos ideig ver, s ezzel a verést elintézettnek tekinti. Bottal, korbáccsal megver vkit; megveri a gyereket. A sötét utcán rátámadtak, és megverték. Szóláshasonlat(ok): úgy megver vkit, hogy minden csontja ropog (belé). [Döbrögi] a kocsiból ájulva zuhant le. | Ott Matyi szánakozás nélkül megverte utólszor. (Fazekas Mihály) S mint kit az édes anyja vert meg, Kisírt, szegény, elfáradt gyermek, Úgy alszom el örökre. (Ady Endre) Egyenként kerültek markos börtönőrök kezébe, akik kikutatták, megrugdalták, megverték őket. (Kuncz Aladár) A bort megisszák, asszonyt megverik És izzadnak reggeltől estelig. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) <Gyak. átkozódásban: istenség, sors, természet> vmely súlyos, elháríthatatlan rosszban részesít, bajjal, csapással sújt vkit. Bénasággal verte meg a sors. Átkozom – rosz lelkét Verje meg az isten. (Petőfi Sándor) Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket. (Ady Endre) Iszonyú betegséggel verte meg a természet. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) <Vmely elháríthatatlan rossz> sújt vkit. Az átok verje meg; verje meg a búbánat; verje meg a ragya. || b. Meg van verve vkivel, vmivel: vmely nehezen elviselhető személyi kapcsolat v. egyéni tulajdonság jutott neki osztályrészül. Beteges érzékenységgel, nehéz, összeférhetetlen természettel van megverve. Meg van verve azzal az asszonnyal.
3. (átvitt értelemben, történettudomány) <Ellenséges vezért, sereget harcban> fölényesen legyőz, s ezzel vereséget mér rá. Hunyadi többször megverte a törököket. || a. (átvitt értelemben, sport) <Mérkőzésben, versenyben> legyőz vkit. A labdarúgó-válogatott megverte ellenfelét. Mindenkinél többet tudott, és mindenkit megvert Abu Kair, a világbajnok, aki egész életét a sakkjáték titkainak megfejtésére szentelte. (Karinthy Frigyes)
4. (átvitt értelemben, népies) Megver vkit szemmel, nézéssel v. a szeme: <a babona szerint> ránézéssel bajt, betegséget okoz neki, megbabonázza. Boldog anya – mondá – fiad oly igen szép! Megveri nézéssel szemem, attól félek. De jer palotámba, mi legyünk testvérek. (Arany János) Még én is fiatalabb voltam, engem is megvert a két szeme. (Jókai Mór)
5. (népies) <Eső> megáztat vmit. Megverte az eső azt a kis rend szénát.
megverés; megveret; megverhető; megverő.
