nebuló
nebuló [ë] főnév -t, -ja (tréfás, gyak. kedveskedő)
Serdülő korban levő fiú, főleg pajkos kisdiák. Kis nebuló; haszontalan nebulói! Én jó mesterem, jó görög tanitóm, … Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk. (Ady Endre) Budapesten … már minden nebuló selypeg egy-két nyelvet. (Kosztolányi Dezső)
nebulói; nebulós.
