nedű
nedű [e-ű v. e-ü] főnév -t, -je [e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Nedv, folyadék. Fülhézagomba önté e nedü Bélpoklos csöppjeit. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kampós uram sokáig nézeget a szekrénybe, mindaddig, amíg a szemei meg nem telnek valami nedűvel, akkor kezeivel megtörli két szemét. (Jókai Mór) A pohárba tejszínűen | csorrant a darált jegekre | a kókuszdió nedűje. (Kosztolányi Dezső)
2. (rendsz. minősítő jelzővel) (irodalmi nyelvben) Finom ital, kül. (nemes) bor. Elég a napnak terhe mára; … Arany nedűt tölts a pohárba. (Reviczky Gyula) Az ősi szomjat oltja ős nedű. (Komjáthy Jenő) Imrusban ifjú energia dolgozott, és szomjas lélek, mohón inni egyéb nedű híján, a filológia forrásait. (Babits Mihály) || a. (tréfás) Szeszes ital. Ittunk egy kis jó nedűt.
