nehézkes
nehézkes [e-e v. e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Nagyobb súlya, nagysága, tömege miatt> nehezen, lassan, lomhán, ügyetlenül mozgó, mozduló <személy állat, test, eszköz>. Nehézkes (testű) ember. A medve nehézkes állat. || a. Ilyen személyre, állatra, testre, eszközre jellemző <cselekvés, mozgás>; lassú, ügyetlen, nem könnyed. Nehézkes mozdulatok; nehézkesen ír, mozog. Nehézkes léptekkel közeledett. A léghajó … Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel, Mint bérci sas ha nagy zsákmányt cipel. (Arany János) A vendégek kezdtek érkezni … nehézkesen gördülő nagy batárokban. (Mikszáth Kálmán) Mikor az utcán ment, már nem úgy lépegetett, mint egy kis kakas, hanem nehézkesen és gondban. (Móricz Zsigmond) || b. A szellemi frisseséget nélkülöző. Nehézkes észjárás, gondolkodás.
2. Olyan <személy>, aki nehezen szánja rá magát a cselekvésre és akit tevékenységében a legkisebb nehézség is megakaszt. Olyan nehézkes már az öreg! Határozd el már magad, ne légy ilyen nehézkes! A régi villongó költőfiút | konok, nehézkes férfi váltja fel. (Radnóti Miklós) || a. Ilyen személyre jellemző. Nehézkes magatartás.
3. (átvitt értelemben) Bonyolult szerkezetű, nehezen érthető, a kifejezéssel küszködő <szellemi termék>; vontatott, döcögős, darabos. Nehézkes stílus, fogalmazás; nehézkes értekezés, fordítás, színdarab. Regényének nyelvezete nehézkes. Toldi sem mindenütt tetszik nekem, az eleje igen nehézkes. (Arany János)
4. (elavult) Terhes, viselős <nő>.
