nehézkesség
nehézkesség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A nehézkes (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Mozdulataiban van valami nehézkesség. Fogalmazásában, gondolkodásmódjában, stílusában sok a nehézkesség. Itt-ott a verselésben – meg a nyelvben találok némi nehézkességet. (Arany János) || a. Vkinek, vminek nehézkes (1, 3) volta, jellege. Járásának, mozgásának, testének nehézkessége; észjárásának, gondolkozásának, stílusának nehézkessége.
2. (átvitt értelemben) Nehézkes (2a) magatartás, természet. Szokj már le erről a nehézkességről!
3. (elavult) Terhesség.
