nekiered
nekiered tárgyatlan ige
1. <Eső> erősen esni kezd; megered. Jól nekieredt az eső. A zápor nekieredt istenigazába. (Jókai Mór)
2. (népies) Gyorsan útra kel, elindul. Holnapután virradóra nekieredünk, tovább innen. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Nekiered a futásnak: teljes erejéből futni kezd.
nekieredés; nekieredő; nekieredt.
