nekiereszt
nekiereszt tárgyas ige
1. Szabadjára enged vmit; korlátlan működést enged vminek. Nekiereszti a fúrót a szénfalnak; nekiereszti a → gyeplőt; nekiereszti a lovakat, a zablát; nekiereszti a hangját, a képzeletét, a tollát. Olyan hangja volt annak, uram, hogy ha csak úgy félig nekieresztette, szólhatott akkor az orgonának valamennyi sípja. (Vas Gereben) Nekiereszté az üldözés zajától megbőszült paripát, s engedé azt vágtatni. (Jókai Mór) A fejére kulcsolja nagyanyám a két kis vaskos barna kezét, s nekiereszti a harsonájának jajgató, éjszakasztó sikítását … (Móricz Zsigmond)
2. Vkit, vmit nekiereszt vkinek, vminek: tűri v. magatartásával előmozdítja, hogy vki, vmi indulatait, szenvedélyeit v. ösztöneit kielégítse vkin, vmin; rászabadít vkit, vmit vkire, vmire. Vö: ereszt (6a). Nekieresztette a gyerekeket a süteménynek. Nekieresztette a kutyákat a szegény vándorlónak. Ha én ezeket nekiereszteném ennek a nagyszájú … csoportnak, úgy szétvernék azt, … hogy a pora sem maradna. (Jókai Mór)
nekieresztés; nekieresztett; nekiereszthető; nekieresztő.
