nekiesik
nekiesik tárgyatlan ige
1. Nekiesik (vkinek, vminek): <lökéstől, ütéstől> egész súlyával vkihez, vmihez ütődik, esik. Úgy pofonvágta, hogy nekiesett az asztalnak, a falnak. Az ütéstől nekiesett a korlátnak.
2. Nekiesik (vkinek): dühös indulattal ráveti magát vkire; rátámad. Karókkal nekiestek, és összeverték. A zsoldosok nekiesnek, ütik botokkal, kövekkel, fustélyokkal, ahol érik. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Nekiesik (vkinek): hangoskodva rátámad (2), és szidni, korholni kezd vkit. Az asszony nekiesett az urának. Nekiestek tízen is, lehurrogták, lepisszegték. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, rendsz. tréfás) Nekiesik (vkinek): sok szóval kissé erőszakosan unszol, kér v. faggat, kérdez vkit. Uccu mindjárt nekiestek, hol vette azt a sok pénzt … (Jókai Mór) Nekiestek a tanácsbeliek, kapacitálva az öreg Funtát, hogy [a tisztséget] vállalja el még legalább egy évre. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Nekiesik (vminek): nagy hévvel, buzgósággal, mohósággal v. szenvedéllyel nekilát, nekiáll (, hogy csináljon vele vmit). Nekiesik az ételnek; nekiesik a könyvnek. Szóláshasonlat(ok): úgy nekiesik vminek, mint éhes → disznó a makknak. Oszlik a társaság … Ujra daltól hangzik A hegyek vidéke … Ujra nekiesnek A termő tőkének, És mig fosztogatják Tréfálnak, mesélnek. (Lévay József) Nagy étvággyal estek neki a kávénak. (Gárdonyi Géza)
Szóláshasonlat(ok): nekiesik, mint bolond → borjú az anyjának.
nekiesés; nekiesett; nekieső.
