némber
némber [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (rosszalló) Az a nő, aki kivetkőzött női mivoltából, akiből hiányoznak a vonzó és tiszteletreméltó női tulajdonságok. Züllött némber. Már vetkőzött a szőke némber s busongva néztem, Milyen únott s hideg a karja mozdulása. (Tóth Árpád) Miért tűrted, hogy elgyötörjön és megkínozzon ez a némber… (Karinthy Frigyes) || a. (rosszalló) Ösztöneit vakon követő, nekik magát teljesen átengedő nő. Meg nem vásárolt drága hetérák. Óh, minden rendű némberek tömegje, De nagyon szomorú vagyok. (Ady Endre)
2. (régies) Nő (rosszalló színezet nélkül). A szegény, alacsony sorsú némbernek az arcán csupa jóság volt kifejezve. (Jókai Mór) Mindig ezt az asszonyt szerettem … S ő volt a szám s az én szivem, Mikor ittasan kóboroltam, Kárhozottan, a váradi éjben … S akkor volt, amikor ő ment itt, Hozzám-hajtott, édes némberem … (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): némberkedély; némberkedélyű; némberkonty; némbersírás; némberszív; némbertömeg.
némberség.
