nemde
nemde [e-e v. ë-e] határozószó, kérdő (választékos)
<Vmely állítással v. kérdéssel kapcs., a válasz, a beismerés, a jóváhagyás, a hozzájárulás, a helyeslés sürgetésére:> nem úgy van?; (nem) igaz?; ugye? Az előadottakból, nemde, az következik, hogy … Oh istenem, be szép lesz …! Kert is van, nemde? (Eötvös József) Ma este nem láthatjuk, kedvesem, de holnap szívesen lát, nemde? (Petelei István) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Nemde nem: a) ugye? Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál? (Arany János); b) vajon nem? (igenlő választ várva) Nemde nem ígérte-e meg nekem esküszóval …, hogy semmi porcikámat sem hagyja megsérteni …? (Jókai Mór)
