nemzet
nemzet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Történelmileg kialakult tartós közösség, amelyet közös nyelv, terület, gazdasági élet, vmely jellegzetes kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosság és rendsz. vmilyen államszervezet tart össze. A magyar nemzet; a nemzet egysége; a nemzetek önrendelkezési → joga; a nemzet napszámosai ←. Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Élni fog a nemzet Amely összetart. (Arany János) A faj a múlt, a nemzet a jelen, a nép a jövő. (Juhász Gyula) Ady tudott vallomást tenni nemzetéről. (Babits Mihály) || a. Ilyen, de különböző nyelvű népekből álló közösség. Svájci nemzet. || b. (történettudomány) <A feudális Magyarországon> a magyar nemesek és a nemesi kiváltságokkal bírók összessége.
2. (régies) <Pongyola szóhasználatban:> nép (1). Elkezdődött a nemzetek vándorlása, mely szinte a tizedik századig tartott. (Katona József)
3. (népies, költői) Nemzetség (2), család (1b). Úri nemzet eredete, Deli, jeles, ép termete … (Faludi Ferenc) A Dunántúlról éppen úgy jöttek hazafiak, mint a felvidéki hegyek bércei közül. És nemcsak főurak, hanem közbirtokosok és közérdemekben kiválóak, ha egyszerű nemzetből származtak is. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó, költői) Vmilyen nemzetségből családból származó személy; ivadék, sarj. Balról vad Ferhát száguldoz … | Rettenetes nagy test, órjások nemzete. (Vörösmarty Mihály) Kétszáz nemes leány … Fejdelmi vér a legtöbb, királyok nemzete. (Arany János)
4. (elavult) Az emberi nemzet: az emberi nem [1] (4a), faj (1). Az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra. (Mikes Kelemen) Ha az élet örökké tartana, Az emberi nemzet óh mely megromlana. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. nemzetárulás; nemzetcsoport; nemzetébresztő; nemzetgazdász; nemzetgyilkosság; nemzetgyűlölet; nemzetirtó; nemzetmentő; nemzetnevelés; nemzetnevelő; nemzetóriás; nemzetölő; nemzetrontó; nemzettest; nemzettipró; nemzetvédelem; 2. testvérnemzet.
