nevel
nevel [e-a] ige -t, -jen [ë]
I. tárgyas Növekedésében segít.
1. <Csecsemőt, gyermeket, növendék állatot> táplál, gondoz, hogy felnövését, szervezetének gyarapodását, testi kifejlődését elősegítse. A maga → kezére nevel vkit. A csecsemőt cuclin nevelték. Kis csirkéket nevelt. Te dajka voltál, mely silány tejen, De nem szivén nevelte gyermekét. (Vörösmarty Mihály) || a. Húsra, zsírra neveli (a disznót: úgy eteti, gondozza, hogy minél több húsa, ill. zsírja legyen.
2. <Állatot> tenyészt. Baromfit, nyulat, szarvasmarhát nevel. Lovat … nevelt a méltóságos asszony, amelyik a tisztekével fog futtatni. (Mikszáth Kálmán) Pulykát is neveltünk, meg emdeni ludakat. (Gárdonyi Géza)
3. <Növényt> ápol, gondoz és ezzel elősegíti, hogy megnőjön, kifejlődjék, teremjen; termeszt. A kertben gyümölcsfákat nevel. Homokos talajon akácot kell nevelni. Kár itt gazt nevelni. A kertben komlólugast nevelt. (Jókai Mór)
4. (népies, régies) <Föld, időjárás, természet vmely növényt> (ki)fejlődésében segít; terem (II. 2), növeszt. Ez a föld jó répát nevel. A májusi eső neveli a vetést. Oh! – mond Döbrögi – nincs a földön oly jeles erdő, | Mely az övénél jobb s gyönyörűbb fát tudna nevelni. (Fazekas Mihály) Melyet egykor hű kezekkel Szedtem a mély völgyeken, Elhervadt már, s új virágot A tél nem nevel nekem. (Vörösmarty Mihály) Nevetett a nap … a búzatáblákon, s nevelte, érlelte a tejes, kövér búzaszemeket. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) <Növény vmely hajtást, termést> fejleszt, növeszt, terem. A mélybe nyúló főgyökér táplálta a szőlőtőkét, s az fürtöket nevelt. (Móricz Zsigmond)
5. (régies) Növel, fokoz. Ne neveld többé kínjait egy kétségbeesett szívnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Csaba és Aladár, királyi leventék Fegyverforgatásban erejök nevelték. (Arany János) Abban az időtájban beteges volt, ami idegességét csak nevelte. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Növel, gyarapít. Utánam rendben Morva bajnoki:|Nevelje számunk László táborát. (Vörösmarty Mihály) A saját vagyonát tartogassa meg nehezebb időkre. Az jó helyre van elhelyezve: a kamat nevelni fogja a tőkét. (Jókai Mór)
6. (ritka, régies) Kifejleszt, növeszt. Lássad, milyen szépséget nevelt az a mosolygás a te ábrázatodon. (Csokonai Vitéz Mihály) E hiányzott csak Szűcs Györgynél | … De mi haszna! mind hiába! | Nincs orvosság patikába …, Ami neki szőrt neveljen! (Arany János) || a. (ritka, régies) <Vmely érzést> kelt, ébreszt támaszt vkiben. Mért hogy … szerelmem | oly vágyakat nevelni kéntelen, | melyek talán elmémtől fosztanak meg! (Katona József)
II. Fejlődésében irányít; alakítva fejleszt.
1. tárgyas <Gyermeket, serdülő korú v. fiatal személyt> szellemi és testi fejlődésében bizonyos elvek és módszer szerint tervszerűen vezet, irányít. Becsületben, tisztességben, vmilyen szellemben, gondosan, jól, rosszul neveli gyermekeit. Az árva gyerekeket intézetben nevelik. Kiváló pedagógusok nevelik növendékeinket. Olyan lesz a jövő, amilyennek az ifjúságot neveljük. Jobban lehetne nevelni az ifjakot, ha az atyák arról jobban gondolkodnának. (Mikes Kelemen) Szerény körülmények közt vagyok nevelve. (Mikszáth Kálmán) Gyermekkoromban nem neveltek vallásosan. (Kaffka Margit) || a. (tárgy nélkül) (iskolai) Jól, rosszul nevel. A jó tanár nemcsak tanít, hanem nevel is. || b. Vkinek, vminek nevel vkit: vkinek az érdeklődését, hajlamainak és képességeinek a fejlődését úgy irányítja, hogy vki, vmi legyen belőle. Festőnek, iparosnak, mérnöknek, szakmunkásnak, zenésznek neveli a fiát; orvosnak, tanárnak, vegyésznek neveli a leányát. || c. tárgyas (tárgy nélkül is) Vmire nevel: a) erkölcsi fejlődésében úgy irányít vkit, hogy megszokjon vmit, v. vminek az irányában fejlődjék. Becsületre, igénytelenségre, önállóságra nevel vkit. Ez a regény eszményekre nevel; b) oktatással és szoktatással vmely pályára előkészít vkit. Gyakorlati pályára akarja nevelni a fiát.
2. tárgyas <Felnőttet> erkölcsi, szellemi ráhatással, szoktatással jellemben alakít, formál. A párt a dolgozókat a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében neveli. || a. (tárgy nélkül) A közösség is nevel.
3. tárgyas <Vmely jellemvonást> folytonos v. gyakori ráhatással alakít, fejleszt. Ízlését, gondolkozását neveli a művelt emberekkel való érintkezés.
4. Vkibe vmit nevel: vmely jellemvonást, készséget, magatartást ismételt v. folytonos ráhatással beléje olt [2] (3), kifejleszt benne; belenevel (1). Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük nevel vmit; bátorságot, osztályöntudatot nevel vkibe. Nem polgári előítéleteket, hanem közösségi érzést nevel a fiába.
5. Vkit, vmit nevel (vkiből): ráhatás, szoktatás eredményeként vmilyen egyéniséget v. társadalmat, társadalmi réteget, csoportot alakít ki (belőle). Kitűnő szakmunkásokat nevel. Egészséges szocialista ifjúságot kell nevelnünk. Új értelmiséget nevel a nép fiaiból. Némely szülő a kényeztetéssel majmot nevel a gyermekéből. Apja helyett apja én akartam lenni, S belőle, mint illik jó vitézt nevelni. (Arany János)
6. tárgyas <Állatot, rendsz. háziállatot> szoktatással bizonyos célnak megfelelővé alakít; idomít. Vmire, vmivé nevel vmit. A vizslakölyköt vadászatra nevelte. || a. tárgyas (ritka, népies) <Növényt, növényrészt> alakít, idomít. A szőlőtőkét, a gyümölcsfa koronáját megfelelő alakúra neveljük.
Igekötős igék: agyonnevel; átnevel; belenevel; elnevel; felnevel; félrenevel; hozzánevel; kinevel; lenevel; megnevel; ránevel.
nevelget; nevelhetetlen; nevelhető; neveltet.
