nyerges
nyerges [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Nyereggel fölszerelt, fölnyergelt <állat>. Nyerges ló: a) ilyen ló; b) lovaglásra haszn. ló; c) a befogott lovak közül a baloldali, a rudas mellé fogott ló. „Kedves feleségem …” | – Mi bajod angyalom? | „Mit keres itt a nyerges ló Az udvaromon?” (népköltés) Egy nyerges szamár jő legelészve. (Vörösmarty Mihály) Egy szomjú kútágas ácsorgott előtte, | Bence nyerges lovát amellé kötötte. (Arany János)
2. Nyereghez hasonló alakú. Nyerges orr: tövénél erősen bemélyedő orr. A hegy nyerges hajlásán eső vájta szakadékos út visz el. (Jókai Mór) Egy háromszögletű nagy, föld alatti nyirkos terembe jutottak, … a terem két sarkán két omladék van … Az egyik omladék nyerges. (Gárdonyi Géza) Érdekes volt … barna kuruc feje, … nyerges orra. (Kaffka Margit) || a. Nyerges láb: a lábfej felső részén erősen kidomborodó, ívelt láb. Ibolyaszínű szeme, aranyvörös haja, nyerges lába, finom tartása, mint egy hercegnőé. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (népies) A befogott lovak közül a bal oldali, a rudas mellé fogott ló. Kifogja a nyergest. A kocsis egy mogorva öreg ember, akit … a világon semmi sem érdekelt, mint a rudas lónak alattomos magaviselete amellyel a kocsi vonását teljesen a nyergesnek szerette volna átadni. (Krúdy Gyula)
2. Nyerges (I. 1) ló. Lóra csikós, lóra, Elszaladt a ménes, Csak egyedül maradt A pányván a nyerges. (népköltés) A kapu előtt ott volt felnyergelve a főkapitány lova … Azt eloldotta s elsétált vele … Hát hiszen ha éppen mögszólítanák, arra is tudna válaszolni, hogy parancsa van hazavezetni a nyergest. (Móricz Zsigmond)
3. (elavulóban) Nyereggyártó, lószerszámkészítő iparos.
Szóösszetétel(ek): nyergesbőr; nyergesipar; nyergesmester; nyergesmunka; nyergesmunkás; nyergesműhely; nyergesüzlet.
nyergesség.
