nyerít
nyerít [e] tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (hangutánzó)
1. <Ló> jellegzetes, szaggatottan hullámzó, többnyire magasan kezdődő s fokozatosan mélyülő hosszas hangot ad. Haza jött a ló, de bezeg üres nyerge, Ott álla kapunál kapálva, nyerítve. (Petőfi Sándor) Nyerít egy kanca a nagy itatónál. (Juhász Gyula) Sem emberszó, sem állathang, | ló sem nyerít, eb sem vakkant. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Ember> erre emlékeztető módon hangosan, fülsértően nevet, vihog, röhög. Min nyerítenek már megint odabenn? (Jókai Mór)
Igekötős igék: felnyerít; összenyerít; visszanyerít.
nyerítő.
