okleveles
okleveles [e-e-e] melléknév (-en)
1. Olyan <személy>, akit vmely foglalkozás gyakorlására oklevél (1) jogosít. Okleveles bába, gondozónő; okleveles könyvvizsgáló ←; okleveles mérnök; okleveles mezőgazda ←; okleveles közgazdász, könyvtáros, orvos, tanár, védőnő. Okleveles ügyvéd voltam. (Tolnai Lajos) Tamás tanító … okleveles volt. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány) Olyan <időszak>, amelyből oklevelek (3) maradtak fenn. Okleveles kor.
3. (történettudomány) Oklevél (3) jellegű, ilyen formában fennmaradt. Okleveles emlékek.
