összeillik
összeillik tárgyatlan ige
1. <Két v. több tárgy> olyan alakú, hogy jól egymáshoz lehet illeszteni őket: A kapocs két része jól összeillik.
2. <Két v. több dolog, ill. egy személy meg egy dolog formája v. vmely tulajdonsága alapján> bizonyos összhangban van. A kék szín jól összeillik a pirossal. Ez a két bútor stílusban nem illik össze. Nyakkendője és ruhája összeillik. Úgy válogatta össze a regény motívumait, hogy jól összeillenek. Ez a két elv sehogyan sem illik össze. Prémzett [= prémes] zöld mentéje fekete báránnyal [= báránybőrrel] Szépen összeillik a skárlát dolmánnyal. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy összeillünk párosan mi; Kopott ember, kopott liget … (Arany János)
3. (gyak. rosszalló) <Két v. több személy – természete, jelleme, vmely tulajdonsága alapján –> jól megegyezik, összefér egymással, nagymértékben hasonlít egymáshoz. Micsoda hanyagok vagytok ti mind a ketten: jól összeilletek egymással! Te is olyan vagy, mint a nagymama … Összeillenétek. (Jókai Mór) Jó társaság – összeillünk – itt a kártya. (Csiky Gergely) || a. <Férfi és nő> házastársként egymáshoz illő. A fiú is dolgozik, a leány is, jól összeillenek. Túlságosan fiatal volt, s igen hamar beletalálta magát abba a helyzetbe, hogy egy kissé korosabb asszonnyal csak akkor illik össze, ha a valóságnál gyerekesebbnek mutatja magát. (Móricz Zsigmond)
