összeír
összeír tárgyas ige
1. <Két v. több szót egy összetett szónak véve v. más okból> hézag, betűköz nélkül ír egymáshoz; egybeír. A magyarban az igekötőt, ha közvetlenül az ige előtt áll, összeírjuk az igével. Ezt a két szót újabban összeírják. Se a névelőt, se a mutató névmást nem lehet összeírni valamely más szóval. (Arany János)
2. <Nagyobb számú személyt v. tárgyat, ill. rájuk vonatkozó adatokat> hivatalos kimutatások céljaira v. más okból írott jegyzékbe foglal. Lajstromba, leltárba, nyilvántartásba ír össze vmit, vmiket. Összeírják az állatállományt. Népszámláláskor összeírják az ország lakóit. Az igényléseket már összeírták.
3. (kissé rosszalló) <Költő, író, tudós változatos tárgyú, tartalmú és rendsz. egyenetlen értékű műveket, ill. vmely műben különféle, csak többé-kevésbé odatartozó gondolatokat> nagyobb számban ír. Rengeteg könyvet összeírt. Mindenfélét összeírt. Hogy miket össze nem írt ebben a legújabb regényében! Sok verset írtam én már össze, S nem mindenik haszontalan. (Petőfi Sándor) A költő elbúsultában még összeírt egy csomó verset. (Jókai Mór)
összeírható; összeírott v. összeírt.
