összetartó
összetartó melléknév
1. Olyan, aki, ami vmit összetart (1–3). Vminek az összetartó anyaga; összetartó erő; a deszkákat összetartó kötél; a társadalmat összetartó kapcsok. [Vörösmarty] irodalmunk feje, összetartó kapcsa, családatyja volt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan aki, ami összetart (4), egyetért. Összetartó társaság. [Az országot] se Róma, se Attila … hatalma nem bírta egy összetartó birodalommá alakítani. (Jókai Mór)
3. (mértan) Egy pont v. vonal felé közeledő, egymáshoz, egymás felé hajló <két v. több vonalszerűen haladó dolog>; konvergens. Összetartó sugarak, vonalak.
