összeomlik
összeomlik tárgyatlan ige, (régies) összeomol (választékos)
1. Omolva halomba dől, összedől. Összeomlik a kártyavár. Nagyon rozoga a ház, félő, hogy egyszer összeomlik. A ház is alszik, holtan és bután, | mint majd száz év után, | ha összeomlik. (Kosztolányi Dezső) Földrengés, melytől minden összeomlik, | nem ráz meg tornyot úgy, mint e szavaktól | Ephialtes fejtől meginga combig. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Szétomolva megsemmisül, a semmibe vész. Ágyúk bömbölnek … Te ég, te föld, talán Most összeomlotok! (Petőfi Sándor) De hát mig üt a boldog óra Nem omlik össze a világ? … (Vajda János)
2. (költői) Aléltan v. holtan összeesik, összerogy. Buzogva fölkél majd a hős fiú |… s előtte porba omlanak A felleg-ülte várnak tornyai; De összeomlik a lány is velök, És a vitéz csak holttestét leli. (Vörösmarty Mihály) Soká nyargalt Jancsi, amig utolérte, | „Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje … De a basa fia meg nem állott volna, Ha a ló alatta össze nem omolna, Összeomlott, ki is fujta ott páráját. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) <Társadalmi rend, szervezet> összetartó erejét elvesztve rövid idő alatt felbomlik, megsemmisül. Összeomlott a reakciós kormány, a vállalat. Attila halála után összeomlott a hun birodalom. A szovjet hadsereg hősi csapásai alatt a fasiszta német hadsereg összeomlott. Ha összeomlik mindaz, ami korhadt, … És oduikból elővánszorognak A rászedett, a megcsalt milliók … Látom mozdulni – látom keveredni – …, Az ócska tetőkbe üszköket vetni, Mig az utolsó is véres lángban áll! (Kiss József) || a. <Kezdeményezés, elgondolás> kudarcot vall, meghiúsul. Minden terve összeomlott.
4. (átvitt értelemben) <Katonai támadás, védelem> meghiúsul, eredménytelen marad. Az egri vár védőinek ellenállásán az ellenség minden támadása összeomlott.
5. (átvitt értelemben) <Személy> erkölcsileg megsemmisül, megrendül, elveszti lába alól a talajt. Katona drámájában Bánk bán összeomlik, midőn megtudja, hogy nem a királyné az oka Melinda vesztének. Összeomlik, porrá lesz az az egész dicső jellem. (Jókai Mór) Édesapám … összeomolva ült, csak simogatott bennünket. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Élet, életfelfogás> értelmetlenné válik. Egy → világ omlik össze vkiben. Azt érezte, hogy mindennek vége. Az élete összeomlott. (Hunyady Sándor)
összeomló; összeomlott.
