párta
párta főnév pártát, pártája
1. A hajadon leányok korona v. félhold alakú díszes fejéke <régi és táji viseletben>. Gyöngyös, szalagos párta; a párta pántja ←. Feltette a pártáját. Benn felejtüttem Gyöngyös pártámot. (népköltés) S pártát füzének illatos virágból, Hogy azt viselje tiszta homlokán. (Vörösmarty Mihály) || a. <Néhány állandósult szókapcsolatban:> leányság, szűzesség. Fején → sült a párta v. pártában → sült; → elhull a pártája; pártában marad: nem megy férjhez. Ne érd pártában a nyarat. | Menj férjhez! és légy boldog. (Reviczky Gyula) Legalább száz ifjú bomolt, … Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre) Nem tudni miért, nem ment férjhez, pártában maradt, az idő pedig lassan elmúlt fölötte. (Kosztolányi Dezső)
2. (növénytan) A virág szirmainak összesége. A legtöbb növénynek színes a pártája.
Szóösszetétel(ek): pártalevél; pártaöv; pártapánt; pártaszalag.
pártájú; pártátlan.
