penicilus
penicilus [ë v. e] főnév -t, -ok, -a, (bizalmas) penecilus [e-e v. ë ë] (régies)
Kés, amellyel hajdan az írásra használt lúdtollat hegyezték. [A lúdtoll] pipaszurkálóvá devalválódott, s nincs az a „penicilus” a világon, amelyikkel vissza lehetne még egyszer avanzsíroztatni „calamusnak” [= írótollnak]. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Zsebkés, bicska. Benyúlt nadrágzsebébe, és … elefántcsontból való megsárgult penicilust vett elő. (Krúdy Gyula) Szedték elő a penecilusokat, mert a tügyiek már nem bugylibicskát, hanem gyöngyház nyelű zsebkéseket használtak, s készültek nagy étvággyal az evéshez. (Móricz Zsigmond)
