penitencia
penitencia [ë-ë v. e-ë] főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban)
1. (vallásügy) <Katolikusoknál> a gyóntató által a gyónóra vezeklésül kiszabott ima v. teendő, ill. ennek elmondása, elvégzése. → Kirója vkire a penitenciát; kiszabja a penitenciát; elvégzi a penitenciát. A császár magában szállván … kéré az érseket, hogy adna néki penitenciát. Aki is hat holnapig kitiltá a templomból. (Mikes Kelemen) Valami 25 miatyánk volta penitencia. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Bűnbánatképpen tartott vezeklés (önmegtartóztatás, önsanyargatás). Penitenciát tart. Ez nagy bűn …: penitenciát kell ezért tartanod és ostoroznod testedet. (Vas Gereben)
2. (választékos) Általában büntetés, bűnhődés, (megérdemelt) szenvedés. Már az is penitencia volt számára, hogy nem mehetett el a barátjához. A siralomházban töltött órák a legnagyobb tortúra és penitencia egy gonosztevőnek. (Jókai Mór) Bóbiskolván lehajtott kardomon, Engedem a világot futni … S akkor megint világ lesz a világ S mi … Kirójjuk rá a penitenciát. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): penitenciatartás.
penitenciás; penitenciáz v. penitenciázik.
