placc
placc főnév -ot -a (bizalmas)
1. (régies) Beépítetlen sík terület, nagyobb tér, amely katonai gyakorlatozás, szórakozás, sport céljaira használható. A bakák a placcon célba lőttek. A cirkusz sátrait felverték a placcon. A diákok a placcra mentek. || a. (sport) Placcra tesz: <lóversenyen ügetőversenyen> arra fogad, hogy vmely ló az elsőnek beérkező három ló között lesz; helyre fogad, tesz.
2. (ritka) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> nyilvános, forgalmas hely, ahol szem előtt van az ember. Kiáll a placcra: (átvitt értelemben is) a) megjelenik a küzdőtéren, nyilvánosan kiáll mérkőzni v. vmely kellemetlen dologba belefogni; b) vállalja a felelősséget, bátran lép fel vmely nehéz ügyben. Mostanában már a városi Tündér Ilonák is megokosodtak, nem bujdosnak az ifjú Árgyélusok elül, inkább kiülnek elejbük a placcra, a lábukat is kivetik, hogy jobban észrevevődjenek. (Móra Ferenc)
3. (ritka) <Étteremben, kávéházban stb.> azoknak az asztaloknak összessége, amelyeknek vendégeit egy pincér látja el.
