pólya
pólya főnév pólyát, pólyája
1. Összehajtható, hosszúkás, lapos, pehellyel, tollal v. vattával töltött párna (v. régen vászoncsík), amelybe a csecsemőt begöngyölik. Pólyába takar; pólyában fekszik; kiveszi a gyereket a pólyából; már kinőtt a pólyából: (átvitt értelemben is) kinőtt a csecsemő- v. a gyermekkorból; megérett az esze. Ah de királyfi mosolyg pólyából Endre szemébe, A csecsemő Salamon, s az atyának szive megindul… (Vörösmarty Mihály) Fehér vánkosokon, hószín pólyában egy szép kis gyermek fekszik. (Jókai Mór)
2. (orvostudomány) <Sebészetben> gézből v. más anyagból való kötszer, hosszú, keskeny csík v. darab, amely beteg, fájós testrészek becsavarására használatos. Rugalmas pólyába csavargatja duzzadt bokáját. Kezébe vette a fájós ujját, melyen a pólya már bepiszkolódott. (Kosztolányi Dezső) Mikor bement az orvoshoz, még rajta volt a nagy, szánalmat keltő fehér pólya. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka, régies) Ehhez hasonló kötés az arcon, viselőjének felismerhetetlenné tételére. Egy vitézi falka érkezett lóháton … Idegenek – azaz senki nem ismerte: Némelyik az arcát pólyába tekerte. (Arany János)
3. (történettudomány) Vízszintes sáv <címer mezőjében>. A címer egyik felén vörös és ezüst pólyák váltakoztak.
Szóösszetétel(ek): 1. pólyakötelék; pólyakötő; pólyapárna; pólyaruha; 2. kötözőpólya.
pólyátlan.
