pecek
pecek [ë-ë] főnév pecket [ë-ë], pecke [ë-e], (népies) pöcök pöcköt, pöcke [e]
1. Rövid, erős fadarab vmely rés, nyílás, eszköz ki- v. szétfeszítésére, vminek fel- v. kitámasztására. A csapda pecke. Pecekkel támasztották fel a prés gerendáját. Szóláshasonlat(ok): áll, mint a pecek: feszesen, mereven, – egyenesen áll. Van egyéb szerszám is, íjj módra csinálva: … Kereken húzzák fel, s ha megindul pecke, A követ, a dárdát löki nagy fel, messze. (Arany János) || a. Vminek kifeszítésére, megerősítésére való cövek. Földbe vert pecekhez kötötték a ponyva sarkait. || b. (népies) Csaton, kapcson, ékszeren levő kis fémpálcika, tű az eszköz rögzítésére. Nem esett ám könnyen olasz öltőt venni; Csat, pecek és fűző, kapocs – ajaj! mennyi. (Arany János) || c. (népies) Fából való csíptető, vminek a rögzítésére, megerősítésére. A frissen mosott fehérneműt pecekkel szokták a kötélhez erősíteni.
2. (népies) Borjúkötél, kötőfék végébe erősített, keresztben álló kis fadarab, amelyet az állat nyakába vetett kötél hurkán áthúznak, v. a jászol, kocsi stb. karikáján dugnak át, amikor az állatot odakötik. || a. (tájszó) Hurkapálcika.
3. (tájszó) Bige.
4. (tájszó) Halászháló kötelére, horog zsinegére erősített, a víz színén úszó (para)fa, amely a hálót, ill. a horgot nem engedi a kelleténél mélyebbre süllyedni. Beveti horgát, nyelére ül, és Senecát olvassa … Testvér, halásznak pecken, ne Senecán legyen szeme. (Szigligeti Ede) || a. (ritka, tájszó) Dugó, dugasz. A palack, a kalamáris pecke.
5. (népies) Csikló.
6. (tájszó) Négyszögű betoldás <gatya ülepén v. elején>.
7. (átvitt értelemben, tájszó, tréfás) Kis, zömök gyerek v. ember; pocok.
Szóösszetétel(ek): 1. pecekszeg; 2. szájpecek.
