penna
penna [ë] főnév pennát, pennája [ë, ë] (régies)
1. Írótoll, főként írásra használt lúdtoll. Pennát farag; megnyomja a pennát: (átvitt értelemben is) kemény bírálatot ír vmiről; → rágja a pennát. A kalamárisba ütötte a pennát. Vegyük elé a pennát, és tisztítsuk meg a penészes kalamárist. (Mikes Kelemen) Bizony meggyászolunk, író-deák sorunk, De hallgasson a bánat … Törjük el a pennánkat. (Ady Endre) Magától szalad a penna a papíron, s alig győzi a versenyt a … gondolatok felhőfutásával. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Írói tehetség, képesség, szándék, működés. Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt. (Zrínyi Miklós) Tudós pennája feste Néki olyan érdemet, Melyet a százak leeste S múlta porba nem temet. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (tréfás) Falu, megye, város stb. pennája: f., m., v. stb. jegyzője, írnoka. Szalonta pennája! – így szólította meg levelében Petőfi Aranyt. Végül is két esküdtnek kellett útrakelni, hogy a város pennáját kiszabadítsák a zálogból. (Krúdy Gyula)
Szólás(ok): (régies) más pennával írnak: nem úgy van, mint régen; nagyot fordult a világ.
Szóösszetétel(ek): pennaforgató; pennarágás.
pennájú; pennás.
