rétor
rétor főnév -t, -ok, -a (régies írva: rhetor is)
1. (történettudomány) <Az ókori Görögországban> szónok. || a. (történettudomány) <Az ókori görög és római iskolában> az ékesszólás tanítója.
2. (iskolai, elavult) <A XIX. század közepe előtti iskolarendszerben> annak az osztálynak tanulója, amelyben a retorikát tanulták. [Vörösmarty] rhetor korában (1815) még nagyobb kedvet kapott a költéshez. (Gyulai Pál)
rétori; rétorság.
