retorika
retorika [ë] főnév ..kát, ..kája (régies írva: rhetorica is)
1. (irodalomtudomány) Az a tudományág, amely a szónoki beszéd szerkesztésével és előadásával foglalkozik; szónoklattan. Caesart sohasem látták a fórumon, … hogy feljegyezze nagy szónokok beszédeit, melyekből a retorika örökérvényű szabványait elsajátíthatja minden … törekvő fiatalember. (Karinthy Frigyes) A művelt ókor szellemi nevelésének … főtárgya a retorika. (Babits Mihály)
2. (iskolai, régies) Ez mint középiskolai tantárgy, ill. a prózai írásműveket, szerkezetüket és műfajaikat tárgyaló tantárgy. A gimnázium ötödik osztályában retorikát tanultunk. || a. (iskolai, bizalmas) Ennek iskolai órája. Hetenként háromszor volt retorika. || b. (iskolai, bizalmas) A retorika tankönyve. A mi retorikánkat Riedl Frigyes írta.
3. (választékos) Érveknek, ellenérveknek, gondolatoknak jól csoportosított, de inkább csak tetszetős formájuk, nem pedig igazságuk miatt hatásos előadása, kifejtése. Meggyőző retorikájával magával ragadja hallgatóit, olvasóit. Lőrinc, a ceglédi pap fényes retorikával fejti föl Bakács … előtt mindazon okokat, melyek őt a lázadásba sodorták. (Péterfy Jenő) A párbeszédek elmések, s mily megvesztegető az Echegaray retorikája! (Ambrus Zoltán)
4. (választékos, kissé rosszalló) Üres frázisokat alkalmazó, hosszadalmas szónoklási mód v. vkinek a szavaiban, beszédében megnyilatkozó szónokiasság. Ez üres retorika. Érveinek igazságát retorikával akarja pótolni. Bethlen Farkas… elkezde szónokolni, az akkori idők tárgykerülgető rhetoricájával. (Jókai Mór) A család, ez az igazi, mondja a nyájas olvasó, és minden egyéb csak retorika. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): retorikajegyzet; retorikakönyv; retorikaóra; retorikatanár.
retorikai.
