röhej

Teljes szövegű keresés

röhej [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (durva) Bárdolatlan és nyers, gyak. sértő, féktelen nevetés.  A karzat veszett röhejben tört ki. (Jókai Mór) Hogy hívják a táncosát? … Úgy látszik megszökött, vagy talán maga nyelte le, kisasszony – tette hozzá vidám röhejjel. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, argóban) Nevetséges esemény, jelenség v. dolog. (Ez) kész röhej. Kész röhej, hogy milyen szamárságokat mond.
Szóösszetétel(ek): közröhej.
röhejes.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages