röhögés
röhögés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (durva, bizalmas)
A röhög (1–3) igével kifejezett cselekvés. Röhögés közben a könnyei potyogtak. Lett is röhögés, nagy, a Toldi gebéjén. (Arany János) || a. Ennek hangja. Röhögés hallatszott át a szomszéd teremből. A lovak halk röhögése hallatszott.
röhögési.
